A máslás

A szűrés során megtisztítjuk a sörlét a maláta daraboktól, vagyis a cefrétől. Amikor azonban az utolsó cseppek is kifolynak a cefrén át az edényünkbe, a cefrében még mindig benne marad nagyobb mennyiségű értékes cukor. Ezeket ki szeretnénk mosni belőle, és ez a máslás.

A másláshoz másló vizet használnak. Ez valójában sima víz, amit felmelegíthetünk, de nem magasabb hőfokra, mint a kicefrézés hőméerséklete, a 78 fok. Valójában nem szükséges meleg vizet használni, de a következő lépés a komlózás lesz, ahol forralnunk kell a sörlevet, és ez egyszerűbb, ha magasabb hőmérsékletről kezdünk. A másló víz azonban nem lehet 100 fokos, mert az ízhibákhoz vezethet.

A máslás folyamata nagy vonalakban:

1) Még a szűrés alatt felteszünk vizet melegedni és 78 fokra melegítjük.

Mindenki más mennyiségre esküszik. Vannak sörfőzők, akik 20 litert is felhasználnak, de közben találni olyan receptet, ahol pár liter másló vizet ajánlanak.

2) A másló vizet lassan ráöntjük a cefrére, aminek következtében a csapunkon egy hígabb sörlé fog kifolyni. 

A máslás során is érdemes nem rázúdítani a vizet a cefreágyra, hanem lassabban ráönteni. Arra is figyelni kell, hogy mindenhová öntsünk, hiszen minden benn maradt cukrot szeretnénk kinyerni.

3) Ezt addig csináljuk, míg teljesen áttetsző lé nem folyik ki a csapon.

A máslásnak addig van értelme, amíg van mit kimosni. Ezt a szín is segít megállapítani. Értelemszerűen a kisebb adag malátánál hamarabb eljutunk ide.

A máslás akár el is hagyható. Vannak olyan receptek, ahol kifejezetten kérik, hogy maradjon ki a máslás vagy nagyon kevés vízzel történjen, mert a sör testességét, sűrűségét szeretnék így megtartani. Ha több vizet használunk, több sörlénk lesz, de nyilván hígabb lesz a végeredmény. Egy recept összeállításánál érdemes a máslással is kísérletezni: kipróbálni a sörreceptet úgy, hogy kevés vizet használunk, és úgy is, hogy nagyobb adaggal végzünk máslást. A végeredmény különbözhet!